A targetspecifikus nanoszintézis (TSN) egy NextGen eljárás, amelyet a BBS nanorészecske alapú egészségmegőrző, terápiás és diagnosztikai szerek előállítására használ. Az 1990-es években kimutatták, hogy az első generációs nanorészecskék (pl. a liposzómák) javítják a citotoxikus rákellenes gyógyszerek biztonsági profilját. Az első generációs liposzóma nanorészecskéknek azonban számos jelentős hátránya van, többek között a tumorsejtekhez való célzás hiánya, nehéz előállítási folyamatok, valamint a szabályozás hiánya, hogy mikor és hol szabadulnak fel a gyógyszerek a liposzómából a betegben. Ezen hátrányok rámutatnak arra, hogy nanohordozók koncepciójában jelentős fejlődésre van szükség. A célzott nanorendszerek előállítása során, az alkalmas, ellentétes töltésű polimerek között, a megfelelő körülmények hatására önrendeződéssel olyan szűk méreteloszlású nanorészecskék jönnek létre, amelyek kedvező biodisztribúciójuk révén képesek a hatóanyagokat célba juttatni. Kizárólag bizonyos polimerek, pontosan meghatározott arányban képesek önrendeződésre, ami az egyszerűsített gyártási folyamat és a robusztus stabilitási profil kulcsfontosságú eleme. Az önrendeződő tulajdonságok mellett ezeknek a polimereknek biokompatibilisnek, biológiailag lebonthatónak és immunológiai szempontból semlegesnek kell lenniük.

Targetspecifikus molekulák kapcsolására alkalmas kémiai funkciós csoportokat olyan helyeken kell a polimerekbe építeni, melyek alkalmazkodnak a méretükhöz és alakjukhoz. Más kémiai funkciós csoportokat is kell tartalmazniuk, amelyek lehetővé teszik a kapszulázott hatóanyagok kovalens vagy ionos kötését, olyan helyeken, amely hozzájárul méretük, alakjuk, töltésük és oldhatóságuk szerint változó hatóanyagok kötéséhez. A célsejtekkel való találkozáskor a targetspecifikus nanorendszerek kötődnek és internalizálódnak, hogy a hatóanyag a sejtek belsejében szabaduljon fel. A TSN eljárás a legyengítő mellékhatásokkal rendelkező, korlátozott felhasználhatóságú gyógyszereket és a diagnosztikumokat biztonságos gyógyszerekké és diagnosztikai szerekké alakítja át, amelyek nagyfokú specificitással és nagy affinitással rendelkeznek. A képalkotás és diagnosztika világában a TSN megnövekedett érzékenysége nemcsak a vizsgált személyek mérgező képalkotó szereknek történő kitettségét csökkenti, hanem a diagnosztikai sugárzás kockázatának alacsonyabb expozícióját is biztosítja. A gyógyszer és a kontrasztanyag kombinációja egyetlen célzott nanorendszerbe alkalmat ad teranosztikai termék előállítására. A teranosztikumok áttörést jelentenek az onkológiában, mivel lehetőséget adnak a tumoros betegek számára, hogy láthassák és megértsék, hol és hogyan működik a terápiájuk, és az orvosoknak, hogy minden beteg kezelését valós időben állítsák be.

Biokompatibilis anyagok, mint például a hialuronsav vagy a poliglutaminsav és a kitozán, megfelelő körülmények között önrendeződnek, stabil nanorészecskéket formálnak, amelyek jellemző méretűek és töltésűek. Ez az önrendeződés számos különböző hidrofób és hidrofil tumor gyógyszer és képalkotó szer jelenlétében létrejöhet. Felfedeztük, hogy a célzó molekulák, mint a folsav és a peptidek, vagy a szomatosztatin, kovalensen kapcsolódhatnak ezekhez a részecskékhez. Ennélfogva az önrendeződés tumorspecifikus nanorendszerek létrehozására használható. A BBS Nanotechnológia sikeresen hozott létre biokompatibilis, folát receptor célzott, önrendeződött nanorészecskéket, amely a továbbiakban hordozó platformként használhatóak. A nanokémia szerkezet-funkció kapcsolatának áttörő kémiai megértésével a BBS Nanotechnológia saját platformja leküzdi a történelmi nanorészecske platform technológiákkal kapcsolatos kulcsfontosságú korlátokat, és új megközelítést kínál az egészségmegőrző, terápiás és diagnosztikai nanorészecskék felfedezésére, kifejlesztésére és optimalizálására. A BBS platform legfontosabb aspektusait a következő részben ismertetjük.